Kenutúra a Szigetközben

Dunasziget - Cikolasziget - Kisbodak - Ásványráró - Nagybajcs
(2002. július 12-19.)

Első nap megérkezünk, még nem kenuzunk, néhányan azért kimennek a vízre, rögtön borulnak is persze; Ákos elveszti a fél szandálját. Vacsora sajtos tészta.
Második nap, az első, amikor igazán vízre is szállunk, persze bemelegítésként felfele evezünk. Ismerkedés a kenuval meg a társakkal (nálam a Cus, Balogh Laci, Herczegh Attila kenuban ez 2 borulást jelentett). Azért mégiscsak a 2. borulás volt jó, amikor: 'Cus, ott egy sziget!' Cus (kormányos): 'Á, messze van.' Aztán már a sziget előtt kezdtünk gondolkodni azon, hogy balra vagy jobbra kerüljük, persze nekimentünk. Szerencse volt, hogy ezen a napon cucc nélkül borultunk, bár 1 nap után a Laci már a bicskáját én meg a sapkámat a Dunának ajándékoztuk... (azt, hogy a többiek mit hagytak A Folyóban, nem tudom). Vacsora lekváros tészta, amit óriási eső mos el, néhányan úgy gondolták, megtalálták az alkalmas időpontot a strandoláshoz...

Harmadik nap már csomaggal megyünk (igaz, nem túl sokat). Persze voltak, akik még plusztúrákat tettek, de erről mások tudnának többet mesélni. Mi csak a cuccok lerakása után mentünk még egy kicsit; Attila kipróbálta milyen kormányozni persze borultunk. Vacsora káposztás tészta. :)

Negyedik nap a kinn alvókat hajnalban egy eső ébresztette fel, innentől kezdve lényegében minden reggel rossz idő volt (vagy esett vagy csak köd, felhők ilyesmi) (rossz idő? akkor mi volt a biciklitúrán?). Néhányan megunták a háromnapi tésztaevést, ezért kenuzás helyett (aznap is ugyanott aludtunk, azaz cucc nélkül kenuztunk) valami kaja után néztek, így aztán szokatlanul korán (du. 6 körül) volt vacsora: krumpli meg pörkölt (azt hiszem). Mondtam már hogy ezen a napon is borultunk kétszer?

Ötödik nap is esett, innentől ez általános jellemző volt (de legalább nem borultunk ezen a napon). Vacsora (leves) után egy nagy maffiázás sok emberrel, Dobos + vett egy üveg bort azoknak, akik nem rohantak el minden este meglátogatni a helyi vendéglátóipari 1séget. :)

Hatodik nap (nevezzük az egyszerűség kedvéért szerdának, mert hát ki tud ilyen sokáig számolni) reggel nem esett, csak óriási köd volt. Aztán menet közben nap is sütött, eső is esett, megint a nap sütött, és gyönyörű szivárványt láthattunk. Aznap volt egy nagy zúgó, ahol a csomagokat kiraktuk, és csomag nélkül jöttünk át. Volt előttünk egy csoport, szinte mindenki borult ott. Tőlünk csak 1 kenu borult. (Vajon melyik is lehetett az? :) ) Aztán volt még egy hely, ahol néhány kenu borult, de mi többségi szavazással Dobosékat követve átemeltük a kenut (bocs Cus, hogy leszavaztunk, de nem volt kedvem még egyet borulni). Ezen a napon csak hideg vacsora volt, viszont legalább a szállásért nem kellett fizetni. (Dobos mesélte, hogy másnap bement a kempingbe, hogy rendezze az anyagiakat, aztán talált ott valami gondnokot, de ő azt mondta, várja meg a főnököt. Dobos várt egy darabig, aztán eljött.)

Csütörtökön már az Öreg Dunán jöttünk, néhányan át is csalinkáztak a folyó hivatalosan Szlovákiához tartozó részére. Mindenesetre nagyobb baj ebből nem lett. Esni persze esett az eső, de azért megérkeztünk. A többség + Dobos hazament, de mi tízen ott maradtunk - nagyon király volt! Szalonnát sütöttünk, meg minden nagyon rendben lett volna, csak kb. 9 órától egészen másnap délelőttig esett az eső. Na mindegy.