Romantika – Zorán

Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót     A    \    f#m  f#m-E7
Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót                A    \    f#m  \
Az álmok szerények, a hálók erősek                              D    E    D    hm
Ott ritka szó a romantika                                       f#m  D    E7   \

A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad
Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat
A napfény megéget, a vágyak kiégnek
És porrá hamvad a romantika

Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok
S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod
A fények kemények, az árnyak elégnek
S csak éjjel éled a romantika

Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj
S a meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér
A csókom sós lesz, és hidd el, jó lesz
Mert néha kell a romantika