Bunkócska

[Work in progress]

Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót,
amilyent sihedernyi koromban.
A szívembe nyilall ez a bús régi dal,
kicsordulnak a könnyeim nyomban.
  Hej, te bunkócska, te drága
  Hej, te eleven fa gircses-görcsös ága, te drága
  Segíts most!

Ravasz ánglus csinál otthon százféleképp
masinát, s ő nem izzad a munkán.
De minálunk csupán ez a bunkó a gép,
mert mi csak muzsikocskák vagyunk ám.
  Hej, te bunkócska...

A paraszt robotja alól hogyha kidőlt,
nem hagyott a fiának mást hátra:
te viseld az igát, míg eljő az idő,
mikor bunkóval állhatsz a gátra.
  Hej, te bunkócska...

Nagyapánkról e dal unokákra maradt,
s unokákra maradt ez a szerszám,
ha nagy baj van veled, soha el ne feledd,
hogy van bunkócska, van még ezerszám.
  Hej, te bunkócska...

De majd eljő a nap, mikor ébred a rab,
s lekötött kezét, lábát kinyújtja.
Aki ellene volt, az a fűbe harap,
mert a bunkó a földre lesújtja.
  Hej, te bunkócska...