Filléres emlékeim – Bródy János

A sok kacat, ócskaság             am    D0
mi évek óta összegyűlt            E7    am
Szerteszéjjel ott hevernek ők     F     dm6
a polcokon meg mindenütt          E7    am

Gyertyaszál, gyöngyszemek
felébetört mézeskalács
Hajcsatok, karkötők
s egy régen elszakított lánc

  Filléres emlékeim               A     dm
  oly drágák nekem                G     C
  Kidobni őket nincs erőm         F     dm6
  s mind értéktelen               E7    am

  Filléres emlékein
  oly drágák nekem
  Ők tudják, mennyit ér
  az életem

A művirág sok éve már
a céllövöldében kinyílt
Se fénye már, se illata
de őrzi még az álmait

A rongybaba csak porfogó
és ott hever az asztalon
A lelke már az égbe szállt
de eltemetni nem tudom

  Filléres emlékeim...

Nem ketyeg az óra sem
törékeny szíve megszakadt
A kis tükör homályosan
de őrzi még az arcokat

Egy régi dal a szalagon
és több a zaj már, mint a jel
De néhanap, ha felteszem
a múlt időt idézi fel

  Filléres emlékeim...